Ha valaki a kilencvenes vagy a kétezres évek elején gyakran repült, valószínűleg ismeri azt a jelenetet: a repülő kerekei földet érnek, a gép lassítani kezd, majd néhány másodperc múlva valaki tapsolni kezd. Nem sokkal később az utastér nagy része csatlakozik, a pilóták pedig egy rövid köszönő üzenettel reagálnak.
Ma már egészen más a helyzet. A legtöbb járaton néma csend fogadja a leszállást, az utasok inkább a telefonjukért nyúlnak vagy azt figyelik, mikor lehet felállni. Éppen ezért sokaknak meglepő élmény, amikor egy-egy nyaralójáraton – például Spanyolországban vagy Görögországban – még mindig felcsattan a taps.
De vajon miért alakult ki ez a szokás, és miért tűnik úgy, hogy lassan teljesen eltűnik?
A repülés régen sokkal nagyobb esemény volt
Néhány évtizeddel ezelőtt a repülés korántsem volt olyan hétköznapi, mint ma. Jóval kevesebben engedhették meg maguknak, hogy repülőre üljenek, a járatok száma is alacsonyabb volt, és sok ember életében egy külföldi utazás valódi különlegességnek számított.
Egy sikeres leszállás sokak számára nemcsak az út végét jelentette, hanem egyfajta megkönnyebbülést is. A repüléstől való félelem sokkal elterjedtebb volt, ezért természetes reakciónak számított, hogy az utasok tapssal köszönték meg a pilóták munkáját.
Köszönet a pilótának – vagy megkönnyebbülés?
A taps jelentéséről máig megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint egyszerű udvariassági gesztus volt a személyzet felé, mások inkább úgy gondolják, hogy az utasok saját feszültségüket vezették le vele.
Valószínűleg mindkettő igaz egy kicsit. Különösen turbulens időjárás vagy nehezebb megközelítés után gyakrabban tört ki taps a fedélzeten, hiszen ilyenkor a leszállás valóban nagyobb kihívást jelentett.
A fapados korszak mindent megváltoztatott
Az ezredforduló után a repülés gyökeresen átalakult. A diszkont légitársaságok megjelenésével egyre többen kezdtek repülni, sokak számára pedig évente több utazás is természetessé vált.
A repülőút elveszítette azt a különleges jellegét, amely korábban jellemezte. Ahogy a vonatról vagy a buszról sem szokás leszállás után tapsolni, úgy a repülés is egyre inkább hétköznapi közlekedési eszközzé vált.
Az internet sem segített a hagyomány fennmaradásában
Az utóbbi években a repülőn tapsoló utasokból időnként internetes mémek születtek. Sokan viccelődtek azon, hogy „nem a pilóta miatt érkeztünk meg, hanem mert ez a dolga”, míg mások szerint a taps már kissé idejétmúlt szokás.
Ennek hatására sokan akkor sem kezdenek tapsolni, ha egyébként szívesen megtennék. Egyszerűen nem szeretnének kilógni a sorból.
Van, ahol ma is természetes
Bár Európa számos járatán már ritkaságnak számít, bizonyos útvonalakon még mindig gyakran hallani tapsot. A nyaralójáratokon – különösen a mediterrán országokba tartó vagy onnan induló gépeken – sokszor ma is spontán ünneplés kíséri a földet érést.
Sokan számolnak be arról, hogy Spanyolországban, Görögországban vagy Olaszországban még ma is előfordul, hogy az utasok egy része megtapsolja a személyzetet, különösen akkor, ha a leszállás erős szélben vagy viharos időben történt.
Akkor ciki vagy kedves gesztus?
Erről valószínűleg még sokáig megoszlanak majd a vélemények. Van, aki szerint a taps teljesen felesleges, hiszen a pilóták csak a munkájukat végzik. Mások viszont úgy gondolják, hogy egy jól sikerült, biztonságos repülés után semmibe sem kerül néhány másodpercnyi elismerés.
Egy biztos: ma már sokkal ritkábban hallani tapsot a fedélzeten, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Éppen ezért, amikor egyszer csak felcsattan az első taps valahol a gép hátsó részéből, sok utas önkéntelenül is elmosolyodik. Egy pillanatra úgy érezhetjük, mintha visszautaztunk volna az időben, amikor a repülés még valódi eseménynek számított.
