Egy gazdag ember elegáns vacsorához készülődött, mosolygott a vendégeire, közben pedig akár egy elesett katona fogait viselhette a szájában. Nem horrorfilm: a 18–19. században valóban emberi fogakból készültek a korszak legdrágább műfogsorai.
Ma már bizarrnak és gyomorforgatónak hangzik, kétszáz évvel ezelőtt azonban az emberi fog értékes árucikk volt. A jó állapotú darabokat megvásárolták, összegyűjtötték, méretre alakították, majd elefánt-, rozmár- vagy vízilócsontból faragott alapba rögzítették.
A történelem egyik leghírhedtebb változatát Waterloo-fogaknak nevezték.
Miért kellett más emberek foga?
A korabeli fogápolás finoman szólva sem járt mai szinten. A fogszuvasodás, a fertőzések, a rossz táplálkozás és a kezdetleges kezelések miatt sokan már viszonylag fiatalon elveszítették a fogaik egy részét.
Készítettek pótlásokat csontból, állati eredetű elefántcsontból és porcelánból is. Ezek azonban gyakran természetellenesen festettek, kényelmetlenek voltak, elszíneződtek vagy kellemetlen szagot árasztottak.
A legélethűbb megoldást így – bármennyire hátborzongató – egy másik ember valódi fogai jelentették. A természetes fog színét és formáját nehéz volt mesterséges anyaggal utánozni.
A szegények fogaitól a kifosztott sírokig
Az emberi fogak többféle forrásból kerülhettek a fogpótlások készítőihez. Előfordult, hogy szegény emberek pénzért vállalták egészséges fogaik eltávolítását. Más fogak kivégzett emberek, kórházi holttestek vagy kifosztott sírok maradványaiból származhattak.
A fog eredetét a vásárló általában nem tudta ellenőrizni. Valószínűleg nem is akarta túl részletesen megismerni.
A kereslet viszont nagy volt, a valóban használható fog kevés. A helyzetet egy véres történelmi esemény változtatta meg.
Waterloo után megjelentek a foggyűjtők
Az 1815-ös waterlooi csata után rengeteg fiatal katona holtteste maradt a harctéren. A halottaktól nemcsak a fegyvereket, ruhákat és személyes tárgyakat vitték el: a használhatónak ítélt fogakat is kifeszítették az állkapcsukból.
A zsákmányt megtisztították, méret és állapot szerint szétválogatták, majd fogászati műhelyeknek értékesítették. A csata akkora mennyiségű emberi fogat juttatott a piacra, hogy a valódi fogakat tartalmazó pótlásokat hosszú időn át Waterloo-fogakként emlegették.
A kifejezés később általános elnevezéssé is válhatott, ezért nem minden Waterloo-fog származott bizonyíthatóan ugyanarról a csatatérről. Múzeumi gyűjteményekben azonban ma is őriznek olyan fogakat, amelyek korabeli felirata szerint a waterlooi halottaktól kerültek elő.
A fogak egy gazdag ember szájában folytatták
A begyűjtött fogakat megformázták, majd fémkapcsokkal vagy szegecsekkel rögzítették a kifaragott alaphoz. Egyetlen műfogsorban állati eredetű anyag, arany, különböző fémek és több ember foga is találkozhatott.
A Science Museum Group gyűjteményében például olyan, 1800 és 1870 között készült alsó fogpótlást őriznek, amelynek alapját vízilócsontból faragták, az elülső fogai pedig valódi emberi fogak.
Az ilyen pótlás komoly luxusnak számított. A költséges anyagokat és a hosszadalmas kézi munkát csak a tehetősebb réteg tudta megfizetni. Vagyis a szegény ember eladhatta a fogát, hogy azt később egy gazdagabb ember viselje.
Nem lehetett kellemes viselet
A korabeli műfogsorok nem illeszkedtek olyan pontosan, mint a mai pótlások. Az elefántcsont alap magába szívhatta a nedvességet, elszíneződhetett, kellemetlen ízt és szagot okozhatott.
A valódi fog sem maradt örökké hibátlan. Szuvasodhatott, megrepedhetett vagy kilazulhatott az alapból. A tisztítás lehetőségei szintén messze elmaradtak a maiaktól.
Aki ilyen fogsort viselt, tehát nemcsak más emberek fogaival élt együtt, hanem egy nehéz, kényelmetlen és folyamatos karbantartást igénylő szerkezettel is.
A porcelán vetett véget a bizarr kereskedelemnek
A porcelánfogakkal már a 18. század végétől kísérleteztek, a korai darabok azonban túlságosan fehérek és törékenyek voltak. Ahogy a gyártás fejlődött, egyre természetesebb és tartósabb pótlásokat lehetett készíteni.
Az emberi fogak kereskedelme mégsem tűnt el egyik napról a másikra. A British Dental Journal történeti összefoglalója szerint fogászati katalógusok még az 1860-as évek végén is kínáltak valódi emberi fogakat, és az 1870-es évekből is maradt nyom a felhasználásukról.
Ma a Waterloo-fogak múzeumi tárgyak. Üveg mögött nézve is hátborzongatóak, de legalább már nem kell azon gondolkodnunk, ki mosolygott velük előttünk.
Ha bírod a múlt különös oldalát, próbáld ki a nagy magyar retró kvízünket, vagy nézd meg, hogyan vásároltunk a régi KÖZÉRT-ekben és ABC-kben.
Te felvennél egy valódi emberi fogakból készített műfogsort, ha történelmi ritkaságként egy napra kipróbálhatnád?
